Mindig érdekelt milyen Amerika. Az ember sokat látja a TV-ben, hallja a rádióban és valljuk be, gyakran a csapból is ez folyik. Nagyon elcsépeltnek hangzik, de engem mindig vonzott. Talán az a szabadság, amit áraszt magából. Mindig meg akartam tapasztalni milyen lehet ott, a tengeren túl, az Amerikai Egyesült Államokban. Nem érdekelt, hogy mások mit mondtak, én erre vágytam. Úgy gondoltam, ehhez nem elég, ha az ember elmegy New Yorkba, LA-ba vagy más híres városba. Nem elég a keleti vagy a nyugati part és nem elég egy kis körutazás. Ahhoz, amit én akartam, kellett a keleti part, a nyugati part és a középső részek is. Én az USA-ra voltam kíváncsi. Az amerikai emberekre, az építészetükre, a sportjaikra, az életükre és arra a szabadságra, amit a TV-ben láttam már gyerekkoromtól. Mondtam a feleségemnek, hogy a lagzi után irány az USA és ha már lúd, legyen kövér.

Hogyan lehet ezt megvalósítani? Nagyon egyszerű, ki kell utazni az egyik partra, kell egy autó és át kell menni a másik partra. Röviden ennyi. Ha már megy az ember, akkor adja meg a módját és ne autópályáról autópályára éljen. Az ötlet tehát: Historic US Route 66. Ezt kell végig csinálni és mire a végére érünk megkapjuk a válaszokat a kérdéseinkre. A 66-os út a nyugati partra megy ugyan, viszont nem a keleti partról, hanem Chicagoból indul. Ez így nekem nem elég, ki kellett tehát terjeszteni a bejárt területet. A költségvetésről majd máskor írok, annyi elég itt, hogy értelemszerűen nekünk sem a fán terem a pénz, így véges volt a budget. Hónapokon át keresgéltem, hogy mivel repüljünk, hova menjünk, honnan jöjjünk és hol béreljünk autót. Végül egyszer tele lett a tököm a keresgéléssel, találtam egy jó ajánlatot az Air France keresőjében és lefoglaltam. Mindig röhögtem az olyan hülyéken, akiknél névcserét kell csinálni egy jegyen, hát most ez a hülye én voltam. A feleségemet még a lánykori nevével regisztráltam. Az Air France viszont korrekt volt és 2 héten belül javította a jegyeket.

Az utazás:

Budapest – Párizs – Washington D.C.

Los Angeles – Párizs – Budapest

Idő: 17 nap utazással együtt

Miután adott volt a kiinduló és a végpont és az út is többé kevésbé tiszta volt, mehetett a szervezés. Foglaltam autót, szállásokat és próbáltam mindezt úgy, hogy a budgetet ne lépjük túl. Tudtam, hogy nem akarok mindenféle szuper szállodában aludni, ha lett volna rá keret akkor sem. Út mellett álló, olcsó, szar, gagyi motelekben és inn-ekben akartam megszállni, ahogy a hétköznapi amerikaiak, mikor hosszú útra mennek. Olyanokban, mint a Bates Motel (Azóta se nézettem meg a feleségemmel).

Megvan a repülő, az autó és a szállások, király, összeállt az nászút:

Washington D.C. – Philadelphia – New York – Chicago – St. Louis – Springfield – Oklahoma – Amarillo – Santa Fe – Flagstaff – Kingman – Las Vegas – Los Angeles

Érintett államok: Virginia, Maryland, Washington D.C., Pennsylvania, New Jersey, New York, Ohio, Indiana, Illinois, Missouri, Kansas, Oklahoma, Texas, New Mexico, Nevada, California.

Ez a mi utunk. Ezek a megállók álltak rendelkezésre és az USA-ban töltött 15 nap, hogy megleljen a kérdéseimre a válaszokat és szórakozzunk egy jót a feleségemmel a nászutunkon.