Mivel gyermek korom óta vágytam az Egyesül Államokba nagyon sok mindent elképzeltem előzetesen. Sokat néztünk az öcséimmel amerikai filmeket, amik jó alapot képeztek ahhoz, hogy egy általános képet alakítson ki bennünk az országról. Nyilván tudtam, hogy a Terminátor nem fog szembe jönni velünk egyik Los Angelesi plázában sem, de persze titkon kicsit mégis reméltem.Az első érzésem, miután kijöttünk a repülőtérről, hogy azta rohadt.... A második érzésem, miután elmúlt az azta rohadt, hogy vazze itt vagyunk az USA-ban. Aztán megjött a busz, ami kivitt az autókölcsönző céghez és felébresztett, hogy most térjek vissza. Felszálltunk egy olyan buszra, amilyet életemben nem láttam még. A világ legfurcsább busza volt számomra, brutál erős légkondival, középen táska tároló rekeszekkel és amerikai reklámokkal, de elvitt minket ahova kellett és ez volt a lényeg.

Az autókölcsönzőnél a papírokat leadtuk. A mexikói fószer rám sózott még egy asszisztenciát napi 5 dollárért, mivel Los Angelesig megyünk, mondván ez majd jó lesz. Papírok aláír, majd szívélyesen kiinvitált, hogy akkor nézzük meg az autókat. A megrendelt méret a „full size”. Azt hittem kapunk valami leharcolt szart. Körbevitt pár vason, majd ránk nézett és azt mondta, várjunk itt, mindjárt jön. Hát nem oda állított egy vadonat új Toyota Camry-vel amiben 136 mérföld volt? Majd össze szartam magam mikor megláttam. Majd közölte, ezzel nem lesz gond, ez elvisz LA-ig. Ha ezt tudom, nem veszek napi 5 dollárért asszisztenciát.

Autó beállít, GPS bekapcsol, adatroaming aktivál, indulás a szállásra Washington belvárosa felé. Hát az első fél órát nem kívánom senkinek. Úgy leizzadtam, hogy ezt és a 20 órás repülőutat összeadva olyan büdös lehettem, mint az indulásnál a konyhánkban felejtett szemét. Útban Washington felé, a 6 sávos autópálya közepén a következő kiírást látom: "Last exit before toll", alatta: EZ-PASS, CASH. Mivel 5 perce sem volt, hogy szépen visszautasítottam az autókölcsönzős csávótól az EZ-PASS-t és a váltás miatt a legkisebb címletünk a 100$-os így előnyösebbnek gondoltam, ha lejövök az autópályáról. A 25 perces útból csináltunk vagy 1,5 órát, de végül odaértünk az előre foglalt parkolóhoz.

A szálloda brutális volt. Hotel Hive, alig 20 perc sétára a Fehér Háztól. Egy kis modern kialakítású, fiatalos motel, hotel tisztasággal és komforttal. Lepakoltunk, gyors zuhany, hogy a 22 órányi bűzt lemossam magamról és bár már este 8, de irány a város. Egy vágyam volt, hogy végre meg tudjak inni egy Bud light-ot egy amerikai bárban. Na hát minden, csak ez nem sikerült. Washingtonnak ezen a részén ugyanis nincsenek bárok. A Fehér Házat azért megnéztük sötétben, majd fizettünk 16$ két helyi IPA-ért a szálloda bárjában.

Másnap megnéztük a városból amit tudtunk pár óra alatt. Lincoln Memorial, Washington Monument, Veterans Memorial, The White House, United States Capitol. Metróra szálltunk majd elmentünk egy AT&T shopba, hogy vegyünk egy SIM kártyát a mobilnethez. 72$ért kaptunk egy pre-paid kártyát, unlimited talk and text, 22GB internettel. Tökéletes, ez kell nekünk. Vissza a parkolóhoz és indulás Philibe.