Mindenhol azt olvastam, hogy a sebességhatárokat szigorúan be kell tartani, ám ezt valószínű a helyiek nem olvasták, így szinte végig a több tonnás csőrös kamionok 5 sávon előzgettek, de végül egy laza 3-4 órás út után megérkeztünk Philadelphiába. A szállást még otthonról foglaltam. Doubletree by Hilton a város központjában. Na ez fasza lesz, gondoltam. Nem lett. Ennél trébb egy helyen még sosem volt szerencsém megszállni, de legalább a szomszédban volt a parkoló, "csupán" 30$-ért. Hogy érezzem a törődést, még egy 50$-os deposit-ot is befoglaltak. Nem tudom mire számítottak, biztos, hogy partyt csapunk és egy tyúk fogja körbeszarni a csak nekünk dupla dupla ágyra felupgradelt "lakosztályt".

Másnap alig pár óra volt rá, hogy megnézzük a várost, így egyből irány a Liberty Bell, Independence Hall. Be is mentünk volna, de voltam olyan hülye, hogy a táskámba tettem egy nagypapámtól kapott bicskát, amit nem szerencsés, ha fémdetektoros érzékelős beléptetőrendszer van üzemeltetve. Na mindegy, ha ittam volna egy üveges sört és nincs nálunk nyitó, jól jött volna. Így viszont élvezhettük kívülről a látványt. Ebből is tanultam, mostantól a bicska mindig a bőröndben marad.

Mivel elég nagy sport fan vagyok, így megnéztük még a Philadelphia Eagels és a Philadelphia Flyers stadionokat. Egy alig 1 órás válogatás után sikerült is vennem egy Eagles baseball sapkát a Retail shopban a stadionnál. Liberty Bell ide vagy oda, nálam a kultúra itt kilökte a biztosítékot és újra gyerek voltam. Aki Philiben jár, ne hagyja ki a stadionokat.

Írnék többet is a városról, de ennyi fért bele egy délelőttbe, indulni kellett ugyanis tovább New Yorkba. Sajnos több helyen, sőt fogalmazhatok úgy, hogy a legtöbb helyen jó lett volna tovább maradni, de ez az út nem a városlátogatásokról szólt. Ezt Philadelphiában kevésbé bántam, mert elég szeles idő volt, hideg is és őszintén szólva annyira nem fogott meg a város. New Yorkban úgy is egy nappal többet töltünk gondoltam és elindultunk a Nagy Alma felé.